Szél a csendből jött, fölénnyel, rég nem látott gondokat sodort a Vízzel és partot értek, támaszt már nem tartanak. Futok előled színlelve, vagy utánad, hogy kérjelek: még maradj, ne menj messze, néha elvágysz, de ellenem már nem oltanak.
Elviszlek, elviszlek, messze majd ott udvarolhat Szélcsend Víznek.
Távol vagy már, a közellátó nem segít még, elszalad. Futó álmok, képfoszlányok, ez csupán ami itt maradt. Csendesen majd átbillen és karjaimba fon, szép Szél, újra álom, közel vagy és nem jön Eső, nem rejt Tél. Ветер пришел из тишины, с превосходством, давними неприятностями Они охватили воду и достигли берега, без поддержки. Я бегу от тебя, притворяясь тебе или после тебя, чтобы спросить: оставайся, Не уходите далеко, иногда вы долго, но они больше не потушены против меня.
Я заберу тебя, заберу тебя, Вы можете судить ветровую воду далеко.
Вдали, почти не помогает, убегает. Бегущие мечты, клочки, это именно то, что осталось здесь. Тихо, затем наклоны и пюры в моих руках, хороший ветер, Снова мечтает, ты близко и нет дождя, нет зимы.