A te nevedHát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel,
képzelt és fogható helyek
határán ott egy másik este,
és most, hogy gondolatban néztelek,
AngliaDugjuk be valami újba az ujjunk
Kakaót igyunk és csókolózzunk
Félig háttal a világnak
Poénból egyszer megkoronázlak
Királynő leszel te, én meg sokba kerülő autó
És magazinokba riportot adunk, hogy
Angliába' lakunk a Buckingham-palotába'.
CsendHolnaptól már csak a szélerőművek.
Pogány jelképek az utakon.
A dombok féltérdre ereszkednek.
A térség vihar-nagyhatalom.
Eltévedt zsoldosok portyáznak erre.
A stoppost a cél előtt kirakod.
Ami itt körülvesz, törékeny béke,
DarazsakA meleget vártam eleget
Teletett vágyakkal engem a képzelet
És beléd szeretett
A kócos nap magával ragad
Befogad. A boldogság csak egy áttörés
Egy gondolat.
A nyári délután
Itt LeszelTudom gyerekként értettem volna
Hogy nem maradhat minden
Minden örökre ilyen
Hogy úgy száll fel a tömött buszra
A lány mintha nem volna
Nem volna ott senki sem
Nincs baj, mégsem hittem el
Megijedt LovakonNélkülünk múlnak el a legszebb éveink, ha vársz
A mában járni kell, az áram partra lök, ha állsz
Megijedt lovakon vágtató éjszakákon át
Kereslek. Úgy, mint rég, mutass meg magamnak, ha még látsz
Merengő csendidőd jéghideg hálótárs
Nem múló tél vagy, így minden nap időpazarlás
Nem vagy magadJaj, hogy fénylik a meleg ősz,
idegen életekbe bele nősz,
árnyékruhába ráncos kisgyerek
aki vagy többé nincs veled.
Minden életet elhagyott,
de a szendvtelen kék ragyog,
mint fákra nyíló égi ablak
SzemszavakA napvitorla szétszakadt,
A felhő áll, az ég szalad.
Messze már a gondolat,
Hogy nem jössz el,
Hogy másba vagy.
Két szemszél a képhatár.
Az arcon túl nincs világ.
Vonz a kék. Jó ez így!
SzerelemtablettaKellek neked, mert nedve vagyok az életednek.
Kerek testem nyelved alá rejtem.
Elalhatsz vagy meghalhatsz.
Vedd be!
Tabletta szerelem, szédülj velem!
Fény lebeg,
Szép szemed.
SzinopszisCsak ezt a májust hagyd, hogy végigégjen
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz
Múltunk lakik ma minden létigében
Nem baj, ha nem hiszel; fő, hogy remélsz
Platánfa ága lelógó ereszben
Beléd oly görcsösen kapaszkodom
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek sem
UgyanegyGyúlj fény, száz akarat ugyanegy!
Legyen ez a hajnal!
Gyúlj hát!
Szívzűr, fejpokol,
Éjmagány
Volt már.
Törd át éjszakánk!
Walking HomeLa-la-la....
Édesanyám rózsafája
engem nyílott utoljára,
bár sohase' sem nyílott volna,
maradtam volna bimbóba'.
Árva vagyok, nincs gyámolóm